Felfedező művészet: Nathan Wotkyns

Interjú Nagy-Zion sok egyedülálló művészével

K) Hogyan kezdett bele a tájfotózásba, és mi tartott meg benne?

A) A szabadban volt a játszótérem, ameddig csak emlékszem. A horgászat ennek óriási része volt (apámnak köszönhetően), amikor ide költöztünk, az volt az első gondolatom, hogy ez egy sivatag, hol találok horgászatot? Szerencsére sok nagy állóvíz, patak és néhány folyó horgászható. Én mindig vigyél magaddal egy kamerát először egy régi, 35 mm-es Minolta volt, olyan sok felfedezésre váró hely volt, néha a halászat megállt. Fokozatosan újabb törekvéssé vált, amit ugyanúgy élvezek, gondolom, mert nagyon tetszik.

Nem mindig fogsz visszatérni egy remek fotóval (egyenlővé tenném azt, hogy megcsappansz), de ha mégis megteszed, ez teszi a napodat. Valószínűleg ez tartotta bennem, az új helyek keresésének és felfedezésének öröme, mint például a horgászat, soha nem lehet tudni, hogy mit talál a következő kanyar vagy kanyon körül.

K) Mióta élsz St. George térségében, és mi hozott ide?

A) Laktam St. George körülbelül 25 évig költöztünk ide, amikor 12 éves voltam Washington államból. Nagy változás volt a táj és az időjárás szempontjából!

Szüleim mindig is szerették a szabadban, és engem és a bátyámat is hasonló módon akarták nevelni, mint nevelésüket. Az időjárás és a dinamikus táj tökéletes illeszkedés és ok volt, amikor új otthont keresnek felfedezésre, nem ártott, hogy Szent György is nagyszerű közösség volt!

K) Hol van a kedvenc helyed, ahova fényképet készítesz?

A) Ez egy nehéz, azt kell mondanom, hogy azok a helyek, amelyek el vannak térve a kitaposott útról, annyira rögzülnek a nagyobb parkokban, hogy néha elfelejtjük, hogy olyan sok más kisebb terület létezik, amelyek annyit kínálnak. Úgy érzem, hogy Utah déli részén olyan nagy a sivatagok és a hegyek sokfélesége, hogy egy életet tölthet, és nem látja az egészet. Vannak olyan helyek, amelyek 15 percre vannak, és mégis úgy érzi, mintha egy másik világba szállítottak volna.

K) Van valami tanács, amelyet adna egy feltörekvő tájfotósnak?

A) A legfontosabb az odaérkezés, szerintem a rossz időjárási napok általában a legjobbak a fényképezéshez, az év bizonyos időszakaiban fantasztikus felhőket kapunk, és ezek egy másik dimenziót adnak a fényképeknek. Egy másik rendkívül hasznos eszköz a fokozatos sűrűségű szűrők, amelyek lehetővé teszik a megfelelő expozíciós képek készítését olyan helyzetekben, mint a rés kanyonjai vagy a nagy kontrasztú jelenetek. Van néhány remek helyi fényképészeti klub, és nagyon sok csodálatos weboldal és könyv segíti a fotózás elsajátítását. Azt kell mondanom, ugyanúgy, mint a horgászat, főleg ideje, türelme és egy kis szerencse!

K) Mi a kedvenc képed, és miért?

A) Mindegyik a kedvencem, de vannak olyanok, amelyeknek különleges emlékei vannak a családdal és a barátokkal töltött időről. Egy kép több ezer szót ér, és ez nem hazugság! Én és a családom Kolobba túráztunk egy olyan helyre, ahol már annyiszor kirándultam a múltban, mondtam nekik, hogy úgy néz ki, mintha csodálatos naplementét látnánk, jól tudva, hogy az esély 50-50, de amint a nap lenyugodni kezdett, az egyik legjobb naplementével kedveskedtem, amit valaha láttam, ez tette évemet!

K) Hogyan írnád le a fotóstílusodat?

A) Mindig is szerettem a merész színt és fényt, ezért az időzítés a legfontosabb, a fény első és utolsó órája a legjobb! (megint nagyjából olyan, mint a horgászat!). Szeretek mélységet keltő kompozíciókat rögzíteni, szeretném, ha úgy érezné, mintha beléphetne a jelenetbe.

K) Honnan merít ihletet?

A) Egyszerű, Utah déli része! Hogy ne tehetnék, egész nyugaton jártam, de úgy érzem, hogy az államnak ez az apró sarka tele van mindenféle fantasztikus tájakkal. Mindig is nagyon tiszteltem azokat a csodálatos művészeket, akik elfoglalták a környéket. Annyi csodálatos fotós és festő létezik: Alain Briot, David Pettit, David J West, Dave Becker, Joseph Holmes, Michael Fatali, Royden Card és Roland Lee, hogy csak néhányat említsünk (ez a lista egyébként végtelen!). Dél-Utah mindig is különleges hely számomra!